- Hmmmm.. - gondolkodtam hangosan. Éppen animét néztem a kedvencemnek megjelent az új része. Éppen ott tartottam, hogy a főszereplő azt mondja a lánynak, hogy szeretlek. Tipikus. Aztán megcsókolják egymást és itt vége lett az animének. Pff.. Mennyire könnyű lehet a lánynak. Nekem mint otaku girl nincs valami könnyű életem. Az osztálytársaim szekálnak csak, mert a szobám tele van animés poszterekkel, magazinok helyett mangákat böngészek. Nehéz az élet. 15 évesen főleg amikor az ember lánya 10.-be megy és még mindig nincs barátja. A legtöbb lány már csókolózott is, de én csak animékből sejtem milyen. Meg onnan szerzem az ideálom. Szóval nem vagyok szerelmes. A szüleim folyton nyaggatnak, hogy ne csak az animékhez beszéljek, hanem éljek normális életet, de nem érdekel. A nyári szünet utolsó napját is a gép előtt gubbasztva töltöm. Már minden össze van pakolva holnapi napra kész. Rápillantok az órámra.
2:00.
Ideje lefeküdni. Kinyomom a gépem és bedőlök az ágyba. Ágyam olyan mint egy otakus lányé. Holnap megint kezdődnek a szekálások. Pár perc után már aludtam is.
Jó reggelt Sasha ideje felkelni! - szólt az órám mellettem anime hangon. Na igen erre is elég sok pénzt spóroltam, mert a szüleim nem akarnak venni nekem ilyen "vackokat". Ők nem értik. Hulla fáradtan feltápászkodtam. Lementem reggelizni. Senki nem volt már otthon. Biztos, már elmentek. Anyáék azt szeretnék, hogy valami normális melóm legyen ne pedig mangaka legyek, pedig nem rajzolok rosszul. Ezt a szüleim is beismerik. Na mindegy. Leveszem a gabonapelyhet és gyorsan befalom a reggelit. Nem mintha nem lenne időm, de szeretnék készülődni. Megkerestem az évnyitós ruhám (fekete gatya, fehér póló, fekete cipő) beállítottam a hajam (a hajam a vállamig ér tehát nem olyan hosszú). És készen voltam. Felkaptam a táskám (ami szintén tele van anime karakteres matricával) és elindultam. Szép nap volt. A madarak csicseregtek a szél is fújt. Szép komótosan mentem, de mindig most is hamar odaértem. Soha nem volt egy barátom se, de én mindig meg voltam a saját kis világomba. Mint ahogy sejtettem megint mindenki engem nézett. Gyorsan beslisszoltam. A suli semmit nem változott. Ugyan olyan ütött-kopott. Ja és rajzszakos suliba járok. Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem a bámuló elsősöket. Már megszoktam. Mindig mindenki megbámul a táskám miatt. Nagyot sóhajtottam és elindultam a szekrényemhez. Ott beraktam minden feleslegest kivettem néhány mangát és irány az osztály.
10 a. Az ajtó előtt vagyok és latolgatom, hogy bemenjek-e, de mivel muszáj ezért benyitok. Az osztály se változott sokat. Mivel miénk a rajz terem ezért mindig mi nyerünk osztály díszítéseken. Nekem bezzeg egy rajzom se kerül fel soha csak, mert animések, de a menőbb lányoknak már igen. Rám néztek aztán leesett nekik, hogy ki vagyok szóval még köszöni se köszöntek így én se köszönök. Leültem az első padra és kivettem az egyik mangámat és azt olvastam szünetben.
7:55.
Már mindenki bent van. Nem nagyon törődök velük. Ekkor a fülemet megüti a lányok visító hangja. Általában nem figyelek rájuk, mert Twillight-ról szoktak csevegni meg az új fiú badákról, de most másról volt szó.
- Hé tudtátok, hogy egy új srác jön az osztályba? - suttogta Natasha a lányoknál a ''méhkirálynő"
- Igen szerintetek helyes? - kérdezte Lara.
Ideje lefeküdni. Kinyomom a gépem és bedőlök az ágyba. Ágyam olyan mint egy otakus lányé. Holnap megint kezdődnek a szekálások. Pár perc után már aludtam is.
Jó reggelt Sasha ideje felkelni! - szólt az órám mellettem anime hangon. Na igen erre is elég sok pénzt spóroltam, mert a szüleim nem akarnak venni nekem ilyen "vackokat". Ők nem értik. Hulla fáradtan feltápászkodtam. Lementem reggelizni. Senki nem volt már otthon. Biztos, már elmentek. Anyáék azt szeretnék, hogy valami normális melóm legyen ne pedig mangaka legyek, pedig nem rajzolok rosszul. Ezt a szüleim is beismerik. Na mindegy. Leveszem a gabonapelyhet és gyorsan befalom a reggelit. Nem mintha nem lenne időm, de szeretnék készülődni. Megkerestem az évnyitós ruhám (fekete gatya, fehér póló, fekete cipő) beállítottam a hajam (a hajam a vállamig ér tehát nem olyan hosszú). És készen voltam. Felkaptam a táskám (ami szintén tele van anime karakteres matricával) és elindultam. Szép nap volt. A madarak csicseregtek a szél is fújt. Szép komótosan mentem, de mindig most is hamar odaértem. Soha nem volt egy barátom se, de én mindig meg voltam a saját kis világomba. Mint ahogy sejtettem megint mindenki engem nézett. Gyorsan beslisszoltam. A suli semmit nem változott. Ugyan olyan ütött-kopott. Ja és rajzszakos suliba járok. Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem a bámuló elsősöket. Már megszoktam. Mindig mindenki megbámul a táskám miatt. Nagyot sóhajtottam és elindultam a szekrényemhez. Ott beraktam minden feleslegest kivettem néhány mangát és irány az osztály.
10 a. Az ajtó előtt vagyok és latolgatom, hogy bemenjek-e, de mivel muszáj ezért benyitok. Az osztály se változott sokat. Mivel miénk a rajz terem ezért mindig mi nyerünk osztály díszítéseken. Nekem bezzeg egy rajzom se kerül fel soha csak, mert animések, de a menőbb lányoknak már igen. Rám néztek aztán leesett nekik, hogy ki vagyok szóval még köszöni se köszöntek így én se köszönök. Leültem az első padra és kivettem az egyik mangámat és azt olvastam szünetben.
7:55.
Már mindenki bent van. Nem nagyon törődök velük. Ekkor a fülemet megüti a lányok visító hangja. Általában nem figyelek rájuk, mert Twillight-ról szoktak csevegni meg az új fiú badákról, de most másról volt szó.
- Hé tudtátok, hogy egy új srác jön az osztályba? - suttogta Natasha a lányoknál a ''méhkirálynő"
- Igen szerintetek helyes? - kérdezte Lara.
- Persze, hogy helyes Lara ne beszélj butaságokat. - ekkor rám nézett. Ajajj. Túl sokáig bámultam rájuk.
- Mi van okatu vagy mi lány? Talán nem köt le a buta képregényed? - oltott le. Mindenki felnevetett. Szó nélkül inkább visszafordultam a mangámhoz. Még egy ideig olvastam amikor csöngettek .Csalódottan tettem el a mangámat. Az ofő vidáman nyitott be az osztályba.
- Sziasztok! Képzeljétek lesz egy új osztálytársatok a neve Alexander. Viselkedjetek vele rendesen. Mindenki susogni kezdett a padtársával kivéve én, mert engem nem nagyon érdekelt és nem tudtam kivel.
- Gyere beljebb - szólt az ofő és a srác bejött. Elakadt a lélegzetem a szívem hevesen vert a torkom kiszáradt. Alexander kb egy magas velem haja fel van zselézve és izmos teste van. A szeme türkizkék és most az osztályt fürkészte.
- Ülj le Sasha mellé. - szólt az osztályfőnök. Jaj ne. Mindenki rám nézett majd rá. Irigykedő pillantásokat kaptam. Nyeltem egyet. Alexander szépen komótosan leült mellém és elő vette a füzetét. Én meg lányos zavaromban a kezemet tördeltem. Ilyen lenne az első látásra szerelem? A mangákba más volt. Alexander látta, hogy zavarban vagyok és elmosolyodott. De még, hogy wow.
- Mesélj picit magadról. - szólt neki az ofő. Lazán felállt és kiment a táblához.
- Mi van okatu vagy mi lány? Talán nem köt le a buta képregényed? - oltott le. Mindenki felnevetett. Szó nélkül inkább visszafordultam a mangámhoz. Még egy ideig olvastam amikor csöngettek .Csalódottan tettem el a mangámat. Az ofő vidáman nyitott be az osztályba.
- Sziasztok! Képzeljétek lesz egy új osztálytársatok a neve Alexander. Viselkedjetek vele rendesen. Mindenki susogni kezdett a padtársával kivéve én, mert engem nem nagyon érdekelt és nem tudtam kivel.
- Gyere beljebb - szólt az ofő és a srác bejött. Elakadt a lélegzetem a szívem hevesen vert a torkom kiszáradt. Alexander kb egy magas velem haja fel van zselézve és izmos teste van. A szeme türkizkék és most az osztályt fürkészte.
- Ülj le Sasha mellé. - szólt az osztályfőnök. Jaj ne. Mindenki rám nézett majd rá. Irigykedő pillantásokat kaptam. Nyeltem egyet. Alexander szépen komótosan leült mellém és elő vette a füzetét. Én meg lányos zavaromban a kezemet tördeltem. Ilyen lenne az első látásra szerelem? A mangákba más volt. Alexander látta, hogy zavarban vagyok és elmosolyodott. De még, hogy wow.
- Mesélj picit magadról. - szólt neki az ofő. Lazán felállt és kiment a táblához.
- Sziasztok a nevem Alexander Amerikából jöttem. Remélem betudok illeszkedni - a hangja mély bársonyos. A végén kacsintott amire a legtöbb lány elkezdte magát legyezni. Csak én nem. Én továbbra is a kezemet tördeltem.
- Köszönjük. Gyerekek menjünk le az udvarra lassan kezdődik az évnyitó. - feltápászkodtam és hirtelen egy kezet éreztem a kezemen. Lassan oda fordultam és láttam, hogy Alexander keze van ott. Vigyorgott. El akartam rántani a kezemet mint ahogy szoktam, de nem tudtam. A szívem hevesen vert. Végül elengedte a kezem. Én meg majdnem összerogytam. Inkább elslisszoltam.
- Köszönjük. Gyerekek menjünk le az udvarra lassan kezdődik az évnyitó. - feltápászkodtam és hirtelen egy kezet éreztem a kezemen. Lassan oda fordultam és láttam, hogy Alexander keze van ott. Vigyorgott. El akartam rántani a kezemet mint ahogy szoktam, de nem tudtam. A szívem hevesen vert. Végül elengedte a kezem. Én meg majdnem összerogytam. Inkább elslisszoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése