22:54.
Már pizsiben csapatok úgyhogy bedőlök az ágyba és inkább ott várom az éjfélt.
23:59
Elég fáradt vagyok, de ki kell bírnom.
0:00.
Már szinte lecsukodott a szemem amikor csipogásra leszek figyelmes. Érdeklődve nézzem meg az üzenetet. 0:00-kor jött üzenet... Alexandertől. Három rövid szó volt, de így is egy remény csillantam meg bennem: Boldog szülinapot Sasha! Aztán egy újabb csipogás. A következő üzenet Doriántól jött pár másodperccel később, de még mindig 0:00-kor. Neki is három rövid szó és egy smily hozzá, de ezen csak elmosolyodtam: Boldog szülinapot Sasha! ^^
Örülök, hogy legalább gondolt rám. Még mindig mosolyogva mentem vissza az üzeneteimhez ahol ismét megláttam Alexander üzenetét. Ezen elkomolyodtam. Inkább letettem a telefonom. Pár perc után aludtam is.
Hol vagyok?
Egy olyan világban ami minden szivárványos?
Alexander?
És ott állt.
Elkezdtem felé futni és még mindig mosolyogva az ölébe akarok ugrani. Ekkor átváltozik Doriana én meg lihegve felkelek.
Csak egy álom.. a rohadt üzenet mindent felkavart. Miért kellett nekem üzeni-e? Van barátnője. Lehet még mindig szeret. És próbál féltékennyé tenni. Mint az animékben..
- Nem - ráztam meg a fejem. Soha nem voltam féltékeny Natashara és nem fogok csak úgy Alexander karjaiba rohanni. A telefonómért nézzek.
6:55.
Még van időm. Picit rendbe szedem magam. Kikászálódok az ágyból és elindulok a fürdőbe. Anyuékat nem hallom így valószínűleg ma korán elmentek. Amint megláttam magam a tükörbe nem kaptam tőle szívbajt. Megkerestem a fésűt és megfésülködtem. Hmmm.. hullámos lett. De jó. Felmentem a szobámba és néztem valami jó kis ruhát. Szoknyát soha életemben nem vettem fel.., de lehet kivételt teszek. Megnéztem amiket anya vett nekem mondván jól áll.
Hmmm.. nem olyan rossz.
Kék színű egybe részes a combomig ér. De ez tényleg nem ez én stílusom. Nem baj. Szülinapom van meg kell tennem. Fel veszem és megnézzem hogy áll. Nem nézzek benne rosszul ki.
Egy darabig forgok benne aztán a cipőimet nézzem. Hmmm. Sok közöttük a magassarkú, de tuti, hogy nem veszek. Keressek valami normális sport cipőt és elindulok.
Amikor odaértem a sulihoz mindenki megnézett. De ez nem az a tipikus "Juj, hogy nézz ki ez a lány", hanem a "Jaj, de csinos ez a lány" tekintett. Honnan tudom? Az anime azért csodákra képes. Így indultam befelé a suliba. A tekintettek a suliban sem múltak el. Szememmel Doriant kerestem. Meg is találtam. El kezdtem felé integetni. Nem vett észre. Próbáltam közelebb menni hozzá. Ekkor megláttam mellette a lányt. Érdeklődve vettem le a kezem. Jól elvoltak.. nevetgéltek meg minden. Cukik voltak örülök hogy talált valakit ^^. Mosolyogva mentem az osztályom felé. Egy ideig hagyom most Dorian-t hadd legyen el. Benyitottam az osztályba. Szokásosan mindenki felém fordult. Azt hittem, hogy megint senki nem köszön. Ehelyett az osztályom (fiú része) csillogó szemekkel köszönt nekem. Biztos csak a ruha teszi. Natasha is érdeklődve figyelt engem. A lányok is köszöntek volna, de Natasha rájuk nézet. Így inkább csöndbe maradtak. Ekkor észrevettem Alexandert. Meglepődést láttam a szemén. De aztán elkomolyodott.
Elindultam a helyemre. Az osztály minden lépésemet követte. Holnapra úgy is újra nem kívánatos leszek. Amint leültem elő vettem a mangám és az osztálytársaim tekintetére ellenére is bele tudtam merülni. Csöngetésre letettem. Mint egy szokásos nap.
Az órák villámgyorsan teltek körülbelül kettőt pislogtam és már vége volt a napnak. Persze senki nem köszöntött kivéve Dorian-t aki elkapott egyszer és boldog szülinapot kívánt. :)
Már a kapunál voltam amikor a vállamon kezet éreztem. Azt hittem Dorian az, így mosolyogva fordultam oda. De nem ő. Alexander volt. A keze még mindig a vállamon volt így egy jó irányzott mozdulattal lesöpörtem a kezem.
- Mit akarsz? - kérdeztem cseppet sem jó indulatúan.
- Beszélhetnénk? - kérdezte ügyet sem vetve az én hangnememre. Beszélnem kellene vele tisztázni a dolgokat.
- Tőlem - vontam meg a vállam.
- Jó. Ahhoz az étteremhez ahol régebben voltunk? - mosolygott.
- Ühü. - a kezét nyújtotta felém, de én zsebre vágtam a kezem. Most nem nézhetek animét, mert ezzel a gyerekkel kell dekkolnom a maradék időm. Remek. Csöndben mentünk egymás mellett én próbáltam vigyázni a ruhámra. Az idő csigalassúsággal telt nem úgy mint a suliban. Mire odaértünk egy örökké való időnek tűnt. Mikor kinyitottam előttem az ajtót, de én csak becsörtettem rajta. Szórakozottan nézett rám.
- Szóval. Mit akarsz? - tértem rá a témára amint leültünk.
- Semmit nem változtál. - nézz rám mosolyogva. Összeráncolt homlokkal ránézzek. Nem is ismert ezelőtt.
- Hogy érted...?
- Sasha látom rossz az emlékezeted. Nem emlékszel rám? Óvodában én voltam ''a barátod'' - még mindig mosolyog. Egy ideig még nézzem aztán koppan egy nagyot. Hiszen..
--Vissza óvodába--
Óviba nagyon kihúzó volt így próbáltam rajta segíteni. Mindig vele lógtam meg minden. Legjobb barátunk lettünk. És ekkor eszembe jutott. Én már csókolóztam. Alexander elcsalogatott egy ''titkos'' helyre a szülinapomon és ott megtörtént. És a ''barátom" lett. Aztán külön suliba kerültünk. Nem sokat hallottam róla csak facebookon láttam mit csinál és szomorúan vettem észre, hogy én már teljesen kiestem az életéből. Sokkal menőbb volt, mint az óvodába.
----Vissza az étteremhez---
És most itt ülök vele szembe 16. szülinapomon és próbálom emészteni a dolgot. Aztán elmosolyodok. Felállok. Érdeklődve követ a szemével.
- Tudod az az Alexander akit én óvodában ismertem más volt. És most vissza kaptam egy másikat. Egy seggfejet. - a végére még mindig mosolygok és kimegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése