2 hét telt el. 2 hét telt el azóta, hogy Natasha Alexander járnak. Az osztály előtt be is jelentették, de fele mondandóra nem figyeltem. A facebook státusza is Alexandernek, kapcsolat. A szüleimnek elmondtam, hogy mi történt, és egyből elkezdtek aggódni, hogy fáj én meg vállat vonva felmentem a szobámba. Úgy látszik kemény két napig tartottak az "érzelmeim'' Alexander iránt. Mert most, hogy Natashaval jár nem nagyon zavar. De a jó hír hogy lett egy legjobb barátom. Dorian. Mindig meghallgatott és legjobb barátok lettünk. Szóval. Ja és. Végre visszatérhetem a szerelmeimhez. Az animéhez és mangához. Awww. Már hiányzott a délutáni anime nézés. És végre újra visszatértem a rajzoláshoz. De a suliban semmi nem változott.. Ugyan úgy szekálnak. Nem zavar. Továbbra sem. Megvagyok Doriannal akivel akár hol vagyok mindig meghallgat. Nem úgy mint Alexander. Nem ez a lényeg. Hanem. Hogy. Holnap. Van. A. SZÜLINAPOOM *-* 16 leszeek *--*. Már este van és még mindig nem bírok aludni.
22:54.
Már pizsiben csapatok úgyhogy bedőlök az ágyba és inkább ott várom az éjfélt.
23:59
Elég fáradt vagyok, de ki kell bírnom.
0:00.
Már szinte lecsukodott a szemem amikor csipogásra leszek figyelmes. Érdeklődve nézzem meg az üzenetet. 0:00-kor jött üzenet... Alexandertől. Három rövid szó volt, de így is egy remény csillantam meg bennem: Boldog szülinapot Sasha! Aztán egy újabb csipogás. A következő üzenet Doriántól jött pár másodperccel később, de még mindig 0:00-kor. Neki is három rövid szó és egy smily hozzá, de ezen csak elmosolyodtam: Boldog szülinapot Sasha! ^^
Örülök, hogy legalább gondolt rám. Még mindig mosolyogva mentem vissza az üzeneteimhez ahol ismét megláttam Alexander üzenetét. Ezen elkomolyodtam. Inkább letettem a telefonom. Pár perc után aludtam is.
Hol vagyok?
Egy olyan világban ami minden szivárványos?
Alexander?
És ott állt.
Elkezdtem felé futni és még mindig mosolyogva az ölébe akarok ugrani. Ekkor átváltozik Doriana én meg lihegve felkelek.
Csak egy álom.. a rohadt üzenet mindent felkavart. Miért kellett nekem üzeni-e? Van barátnője. Lehet még mindig szeret. És próbál féltékennyé tenni. Mint az animékben..
- Nem - ráztam meg a fejem. Soha nem voltam féltékeny Natashara és nem fogok csak úgy Alexander karjaiba rohanni. A telefonómért nézzek.
6:55.
Még van időm. Picit rendbe szedem magam. Kikászálódok az ágyból és elindulok a fürdőbe. Anyuékat nem hallom így valószínűleg ma korán elmentek.  Amint megláttam magam a tükörbe nem kaptam tőle szívbajt. Megkerestem a fésűt és megfésülködtem. Hmmm.. hullámos lett. De jó. Felmentem a szobámba és néztem valami jó kis ruhát. Szoknyát soha életemben nem vettem fel.., de lehet kivételt teszek. Megnéztem amiket anya vett nekem mondván jól áll.
Hmmm.. nem olyan rossz.
Kék színű egybe részes a combomig ér. De ez tényleg nem ez én stílusom. Nem baj. Szülinapom van meg kell tennem. Fel veszem és megnézzem hogy áll. Nem nézzek benne rosszul ki.

Egy darabig forgok benne aztán a cipőimet nézzem. Hmmm. Sok közöttük a magassarkú, de tuti, hogy nem veszek. Keressek valami normális sport cipőt és elindulok. 
Amikor odaértem a sulihoz mindenki megnézett. De ez nem az a tipikus "Juj, hogy nézz ki ez a lány", hanem a "Jaj, de csinos ez a lány" tekintett. Honnan tudom? Az anime azért csodákra képes. Így indultam befelé a suliba. A tekintettek a suliban sem múltak el. Szememmel Doriant kerestem. Meg is találtam. El kezdtem felé integetni. Nem vett észre. Próbáltam közelebb menni hozzá. Ekkor megláttam mellette a lányt. Érdeklődve vettem le a kezem. Jól elvoltak.. nevetgéltek meg minden. Cukik voltak örülök hogy talált valakit ^^.  Mosolyogva mentem az osztályom felé. Egy ideig hagyom most Dorian-t hadd legyen el. Benyitottam az osztályba. Szokásosan mindenki felém fordult. Azt hittem, hogy megint senki nem köszön. Ehelyett az osztályom (fiú része) csillogó szemekkel köszönt nekem. Biztos csak a ruha teszi. Natasha is érdeklődve figyelt engem. A lányok is köszöntek volna, de Natasha rájuk nézet. Így inkább csöndbe maradtak. Ekkor észrevettem Alexandert. Meglepődést láttam a szemén. De aztán elkomolyodott.

Elindultam a helyemre. Az osztály minden lépésemet követte. Holnapra úgy is újra nem kívánatos leszek. Amint leültem elő vettem a mangám és az osztálytársaim tekintetére ellenére is bele tudtam merülni. Csöngetésre letettem. Mint egy szokásos nap.
Az órák villámgyorsan teltek körülbelül kettőt pislogtam és már vége volt a napnak. Persze senki nem köszöntött kivéve Dorian-t aki elkapott egyszer és boldog szülinapot kívánt. :)
Már a kapunál voltam amikor a vállamon kezet éreztem. Azt hittem Dorian az, így mosolyogva fordultam oda. De nem ő. Alexander volt. A keze még mindig a vállamon volt így egy jó irányzott mozdulattal lesöpörtem a kezem.
- Mit akarsz? - kérdeztem cseppet sem jó indulatúan.
- Beszélhetnénk? - kérdezte ügyet sem vetve az én hangnememre. Beszélnem kellene vele tisztázni a dolgokat.
- Tőlem - vontam meg a vállam.
- Jó. Ahhoz az étteremhez ahol régebben voltunk? - mosolygott.
- Ühü. - a kezét nyújtotta felém, de én zsebre vágtam a kezem. Most nem nézhetek animét, mert ezzel a gyerekkel kell dekkolnom a maradék időm. Remek. Csöndben mentünk egymás mellett én próbáltam vigyázni a ruhámra. Az idő csigalassúsággal telt nem úgy mint a suliban. Mire odaértünk egy örökké való időnek tűnt. Mikor kinyitottam előttem az ajtót, de én csak becsörtettem rajta. Szórakozottan nézett rám.
- Szóval. Mit akarsz? - tértem rá a témára amint leültünk.
- Semmit nem változtál. - nézz rám mosolyogva. Összeráncolt homlokkal ránézzek. Nem is ismert ezelőtt.
- Hogy érted...?
- Sasha látom rossz az emlékezeted. Nem emlékszel rám? Óvodában én voltam ''a barátod'' - még mindig mosolyog. Egy ideig még nézzem aztán koppan egy nagyot. Hiszen..
--Vissza óvodába--
Óviba nagyon kihúzó volt így próbáltam rajta segíteni. Mindig vele lógtam meg minden. Legjobb barátunk lettünk. És ekkor eszembe jutott. Én már csókolóztam. Alexander elcsalogatott egy ''titkos'' helyre a szülinapomon és ott megtörtént. És a ''barátom" lett. Aztán külön suliba kerültünk. Nem sokat hallottam róla csak facebookon láttam mit csinál és szomorúan vettem észre, hogy én már teljesen kiestem az életéből. Sokkal menőbb volt, mint az óvodába.
----Vissza az étteremhez---
És most itt ülök vele szembe 16. szülinapomon és próbálom emészteni a dolgot. Aztán elmosolyodok. Felállok. Érdeklődve követ a szemével.
- Tudod az az Alexander akit én óvodában ismertem más volt. És most vissza kaptam egy másikat. Egy seggfejet. - a végére még mindig mosolygok és kimegyek.

- ÁÁÁÁ EZ MII? - üvöltöttem kikelve magamból. Fogat mosni készültem amikor is ott volt, egy tükör és hát megláttam a hajam. És izé. Hát rosszabb volt mint egy szénaboglya.

- NEM-NEM-NEM HOL A FÉSŰŰŰ? - a szüleim szerencsére nem voltak otthon így inkább magamnak (meg a szomszédoknak) ordibáltam. Elkezdtem a fürdőben keresni. Semmi. Nappali. Semmi. Végül (nagy nehezen) legnagyobb idegességemben megleltem a fésűt. Felkaptam és elkezdtem fésülködni. Igen ám, de a hajam sehogy se akart úgy állni ahogy akartam volna. Nem baj. Nem érdekelt, hogy fáj addig cibáltam míg végül valamit sikerült ki hoznom belőle. Alexander elvileg ki jön értem. Nem állhat így a hajam. 

                             
Izgatottan öltöztem fel. Igaz, hogy ősz van, de még meleg, ezéért: kopott farmer, hosszú ujjú szürke póló éés szürke cipő. Én meg a divat nem nagyon jövünk ki egymással. Már indultam volna el amikor megtorpantam. Mi van ha el sem jön? És ha ez olyan lesz mint a "szomorúbb" animékba? Hogy a lányt a sarkon kinevetik miközben ő ott várja élete szerelmét. Én nem így járni. Elkezdtem fel alá járkálni. Már lassan elfáradtam a sok jövés menéstől amikor csengetésre leszek figyelmes. A szívem hangosan dobog, ahogy lassan elindulok a kapu felé. És meglátom Őt. Csupa nagy betűvel. Alexandernak megint fel volt zselézve a haja. Fekete kapucnis pólóban volt a gatyája, kékes farmeres. De ahogy rásütött a nap. Awww. Lazán ácsorgott kapuknál. A telefonját nyomogatta. Annyiiira jó lenne ha ő is animézni csak sajna ő kis korában nézett animéket. Tényleg.. Milyen lehetett a kis Alexander? *-*
- Szia. - köszönik neki. Próbálom én is lazára venni a figurát.
- Á szia Sasha. Örülök a találkozásnak. - odahajol hozzám gondolom azért, hogy megpusziljon, de elhajolok. Csodálkozva, de mosolyogva fogja meg a kezem így elindulunk. Lassan rosszabb mint egy shoujo manga. Egészen a suliig csendben volt. Legalább is én nem mertem szólni. Ennyire zavarta volna, hogy elhajoltam? Ezen rágottam a suliig. Ott elengedte a kezem és se-szó se beszéd elment. Tudtam, hogy nem gondol semmit komolyan. Még mindig nevetség tárgya vagyok, persze, hogy nem mutakozhat velem... Lehajtott fejjel indultam el én is a suli felé. Annyira elvoltam foglalva a saját problémámmal, hogy nem vettem észre az előttem lévő emberkét így neki mentem. Felnéztem. Idősebb srác.
- Öm bocsánat - fordultam volna el amikor a vállamon éreztem a kezét.
- Valami baj van? - kérdezte őszintén rám nézve. Valaki engem kérdezett?
- Nem tényleg semmi bocsi hogy neked men-
- A nevem Dorian - és szó nélkül elkezdett húzni nem tudom hova. Próbáltam ellenkezni, de erősen fogott szóval hagytam.
A suli egyik nyugis részén voltunk és elmondtam neki mindent. Rendes srácnak tűnt nem úgy, mint a többiek.
- Szóval most teljes zűrzavar van a fejemben. - fejeztem be. Dorian elmélázva rám néz és.. elneveti magát? Hééé. Én kiöntöm szívem lelkem ő meg kinevet!

- Bocsi, de ez azért elég vicces. Jó az összetört szemüveg nem, de attól függetlenül... Értem, hogy miért nem mutatkozik veled. Ennyi jel után rájönni.. - az utolsó mondatot már inkább motyogta. Értetlenül néztem rá.
- Milyen jelekre gon- - a hangomat a csengő szakította félbe. Dorian feltápászkodott hirtelen megfordult és ennyit mondott, de nekem ettől is megállt a szívverésem:
- Szeret téged - és elment. Automatikusan felkeltem én is. Az agyam viszont folyamatosan kattogott. Szeret engem..?
A folyosón már senki nem volt így kénytelen voltam begyorsítani. A terembe benyitva már a tanár is benn volt. Alexander pedig már nem mellettem ült.
- Sasha legközelebb ne késs ennyit - szólt rám a történelem tanár. 
- Bocsánat - motyogom és értetlenül ülök le. Körbe nézzek, hogy hol ülhet Alexander. És ekkor meglátom.. Natasha mellett. De nem is az a legrosszabb. Hanem, hogy egymás kezét fogták.. A könnyeimmel küszködve figyeltem a tanárra.
Ezek szerint Dorian tévedt. Nem engem szeret. Soha nem szeretett. Csak kihasznált. Ő Natashá-t szereti..
Igen bele kell törődnöm, hogy nálam is vannak szebb lányok és érdekesebb lányok. Így csak elmosolyodtam. 

OFF
Szijjasztook! ^^
Nem régibben nézegettem blogokat, és eldöntöttem, hogy én is csinálok ilyen trailer félét :D
Remélem tetsziiik ^^
https://www.youtube.com/watch?v=j8NgbVYIDJY&feature=youtu.be